Ma történt, éppen amikor a betevő „magyar márka” szuperadalékmentes zakuszkámat vettem az egyik magyar bolthálózat, lokálisan azt hiszem jelentősnek számító, belvárosi nagyközértjében, hogy a kasszában álló ötvenes hölggyel való kapcsolatfelvételi kísérletként lelkesen dicsértem a kiválasztott jószágot (=zakuszka): „Ez nagyon jó anyag!” – mondtam. És erre a hölgy, azt mondta: „Igen, sajnos az ára is nagyon jó!”

Forrás: blog.willis.com

Kedvesen mondta, nem is vettem tőle zokon. Magam is meglepődtem azonban azon, hogy ezúttal egy pillanatra sem gondolkodtam el a felvetésén (azon, hogy vajon a 989 Ft-os zakuszka valóban drága-e), hanem magam is a tőlem telhető egyszerűséggel és kedvesen ugyan, de azonnal, és az önmagamban való kételkedés legkisebb jele nélkül válaszoltam: ha megveszi a zöldséget, és maga főzi be, akkor is épp ennyibe kerül, ha nem többe, csak éppen még dolgozni is kell vele. Maximálisan egyetértek azzal, hogy annak is megvan a maga – egyébként felülmúlhatatlan – értéke, amikor édesanyám főzögeti nyáron a paradicsomot meg a lekvárt. Olyankor nem számolgatom az ideje árát, meg az alapanyagét sem, a lehetőségköltségeiről nem is beszélve, de – ha már így elgazdaságosodtam – azt ebben a cikkben inkább helyettesítő termékként kezelem.

Majd hozzátettem azt is, hogy a gyógyszer drágább, amire aztán már ő is megadón bólogatni kezdett, hogy igen, valószínűleg igazam lehet…

Hazaúton tovább pörgettem, számba vettem piciny fejemben, hogy tényleg:

Vajon mennyibe kerül a betegség?

Előkaptam gyorsan egy korábbi projektem kutatási anyagát, hogy statisztikailag tisztába tegyem magam a mikro- és makroszámokkal, és bizony arra jutottam, hogy a magyar lakosság egyre nagyobb pénzeket költ el az egészségügyi ellátórendszerben, miközben az általam felhasznált eredmények és kutatások anyagaiban a prevenció szó kizárólag mint egészségfinanszírozási költségcsökkentő potenciál fordul elő.

A háztartások és egészségpénztárak egészségügyi kiadásai 2003 és 2011 között 50%-kal emelkedtek, és ezzel elérték a 600 milliárd Ft-ot. Ez egy háztartásra vetítve átlagosan olyan 165.000 Ft-ot jelent évente, amelyből – nem viccelek – 80.000 Ft megy gyógyszerre. Ez nagyon durva! Minden családnak akad havonta jó 6.700 Ft-ja gyógyszerre, ráadásul még rosszul is érzi magát, ami egy esetleges betegszabadság miatt a fentieken felül még bevételkiesést is jelent, de ha a lekvár, amely kizárólag gyümölcsöt és cukrot tartalmaz 2-300 Ft-tal többe kerül, mint az adalékanyagokkal gazdagon dúsított, hosszú távon ki tudja, miféle káros mellékhatásokkal bíró, ráadásul sokkal kevésbé finom társai, akkor sajnálunk megvenni egy üveggel belőle? Megkérdezhetem, hogy miért?

Kérem, hogy nézzük meg még kisebben a dolgot, az egyén szintjén, csak a nyomatékosítás kedvéért!

A kutatásban azt látom, hogy az egyének (itt már nem háztartások) összes éves egészségügyi kiadása átlagosan olyan 60-70.000 Ft között mozog évente. Igen, fejenként. Ebből jut nekik gyógyszerre (kb. a harmada), gyógyászati segédeszközre (ez meg a másik harmada), meg még jó sok a fekvő- és járóbeteg ellátásra, de a prevencióról az adatok között nem esik szó. Feltételezem, hogy jelentéktelenségénél fogva az „egyéb” kategória rabja lett, de az is lehet, hogy nem is képezte a kutatás tárgyát. Az „egyéb egészségügyi kiadások” egy főre jutó átlaga nem éri el évente a 3.000, írd és mondd: háromezer (!!!) Ft-ot!

Tehát fejenként kb. havi 5.000 Ft-ot költünk gyógyszerre és gyógyászati segédeszközre, no meg orvosi ellátásra és más egészségügyi kiadásokra, és ebből kevesebb, mint 250 Ft jut a megelőzésre.

Egy élő példa: mennyibe kerül a rák?

Vegyünk egy súlyos, krónikus betegséget, amelynek költségeit személyes példámon keresztül valamelyest be is tudom mutatni. 2011-ben diagnosztizálták a méhnyakrákomat, és azon szerencsétlenek közé tartoztam, akik nem úszták meg egy doboz immunerősítővel meg egy konizációval, viszont azon szerencsések közé sikerült bejutnom, akik az áttétekről meg az azzal járó, hetekig-hónapokig tartó kemóról és a sugárról megkönnyebbüléssel lemaradtak.

A kezeléseim összesen három hónapig tartottak (ráadásként plusz 6 hét egy másfél év múlva kiderült műhiba miatt, de ez most mindegy), ezt követően visszatérhettem dolgozni.

A háromhónapos kezelés alatt a rák által generált közvetlen költségeim összesen 310.000 Ft-ot tettek ki. Ebben benne voltak a kvázi „kötelezővé tett” magánrendelői orvosi vizsgálatok, a vaskos borítékok, no meg a spirulinám és a lekvárosüveg-alakú rákellenes flavonvackok, amiket még valamelyik onkológus ismerős javasolt, hogy utókezelésnek jó lehet.

Forrás: www.womenshealthmag.com

A fenti, havi szinten olyan 103.000 Ft-ra rúgó összeg nem tartalmazza az alábbi költségeimet:

  • Bevételkiesés a betegség alatt: December hónapban –mivel két évvel korábbi jövedelmemből számították – kerek bruttó 27.000 Ft volt a táppénz, amelyet kézhez vehettem. Később ugyan javult a helyzet, de összehasonlítva az akkori jövedelmemmel, ez olyan 91-93%-os visszaesést jelentett a bevételeimben.
  • Bevételkiesés elveszített munka miatt: Az akkori munkáltatóm, amikor visszatértem dolgozni, a második munkanapon jónak látta azzal a szöveggel (is) elbocsájtani, hogy én most „kvázi a mi szempontunkból kipihentem magam cégpénzen”. Osztottam-szoroztam magamban, hogy a súlyos 27.000 Ft-os táppénznek 1/3-a 9.000 Ft, december hónapban ennyit fizetett értem a munkáltatóm, szóval igazán megérte halálfélelemben és vérzések között „végipihennem” a karácsonyt, amit valószínűleg amúgy is szabadságon töltöttem volna, csak éppen harmincszor ennyi pénzért. No hát a munkám elveszítése szintén okozhatott volna hosszú távú jövedelemkiesést – szerencsére ezt a részt sikerült megoldani.
  • Útiköltség: Jaja, tudom: a TB fizeti, ha vonattal megyek (kevés felvágott hasú ember választja ezt az opciót), vagy kérhetek betegszállítást. De hogy a család meglátogasson vidékről vagy saját autóval menj haza, az nyilván már önköltséges dolog. Egy előrehaladottabb állapotú, vidéki daganatos beteg, ha naponta be kell furikáznia a „kékgolyóba” sugárra és hetente kemóra, akkor meglehetősen sokat költ benzinre, és tőle aztán igazán nem várható el, hogy a rosszulléteivel vonatozzon, vagy a kemó miatt lerobbant immunrendszerével bepisilős nénikkel goberzsáljon a betegszállító kocsiban. Neki nem marad más, mint hogy fizet, mert arról ne is álmodjunk, hogy Magyarországon egy daganatos beteg fekvőbeteg-ellátásban részesüljön!

Konklúzió

Van egy olyan szép magyar mondás, hogy „ha nincs időd az egészségre, majd lesz a betegségre”, és bizony ezzel maradéktalanul egyetértek, mi több, bátran kijelentem, hogy ez nem csak időre, hanem pénzre is igaz.

Sajnos az általam felhasznált statisztikai adatok 2011-ig vizsgálták az egészségügyi kiadásokat, és feltételezhető, hogy az egyéb kategóriában szereplő kiadások nem tartalmazzák a preventív céllal végzett sporttevékenységek költségeit, az egészséges táplálkozás motiválta élelmiszer-vásárlásainkat, és gyógyszernek nem minősülő étrend-kiegészítőket, meg a szintén ide sorolható, egészségvédelmi okokból preferált, prémium minőségű, nagyon tiszta vagy biokozmetikumok használatának költségkülönbségét stb. Ha ezeket a kiadásokat is beletennénk az egészségügyi kosárba, az valószínűleg árnyaltabbá tenné a képet. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy az egészségtudatos életmód „rétegigény” a magyar társadalomban, az iránta megnyilvánuló kereslet jövedelemhez kötött, és feltételezem, hogy műveltséghez is. Annak ellenére, hogy ez a réteg folyamatosan bővül, az átlag magyar tömegről még így is elmondható, hogy többet és előbb költ betegségre, gyógyszerre, mint életmódváltásra és prevencióra.

Ez a hozzáállás bizonyos szempontból a teljes nyugati világra, általában véve a fejlett országokra lehet igaz, noha az a tapasztalatom, hogy Nyugat-Európa egyes részein az emberek nagyon sokat tesznek az egészségükért.

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.