Az egész úgy kezdődött, hogy elgondolkodtam azon, hogy milyen sokan is laknak a beleinkben, és ők egy afféle rugalmas egyensúlyban hozzák létre a bélflórát, ami, tévedés ne essék, nem egy új, hosszú combú celeb, akit aztán lehúzunk a média WC-jén, ha kimegy a divatból, hanem valami, ami sokkal közelebb áll a valódi illemhelyekhez, és csecsemőkorban belénk települ, aztán meg így vagy úgy, de velünk marad, míg a halál – vagy kevésbé szerencsés esetben a sebész vagy az antibiotikum – el nem választ… Az, hogy milyen viszonyban vagyunk többnyire jótékony – kevésbé kedvező viszonyok esetén gyakran kártékony – lakóinkkal, és ők mint életközösség, mennyire kiegyensúlyozottak a mi kis bélvilágunkban, úgy tűnik, nem csupán alkati kérdés, hanem rajtunk is múlik!

 

Ott van például a sokat emlegetett candida, akire olyan sok mindent ráfogtunk már, és mindenféle cukor-, liszt- és tejtermékmentes diétákkal igyekszünk őt éheztetni, holott elél ő az összetett szénhidrátokon is, amelyből mire a bélbe ér, amúgy is mindenképpen cukor lesz, és az egésszel csak ennyit érünk el, hogy ettünk egy csomó rostot (alias cellulóz), ezzel jól felhízlalva a baktériumokat, akik a gombák esküdt ellenségeiként aztán visszaélnek támogatott hatalmi helyzetükkel, és kíméletlenül leigázzák a békésen „gomba módra” szaporodó candidacsaládokat.

De ki törődik a laktobacilussal, a bélgyulladások és a tomboló szélviharok kegyetlen forrásával?

Nem is gondolnánk, hogy a candidacsalád és rokonaik tulajdonképpen jót is tesznek, hiszen kordában tartják az egyébként bélügyi elitnek számító, fellengzős Lactobacilusékat, meg a cellulózrágó, kis mindenféle bélmozgatókat. Mi van akkor, ha ők szaporodnak el, és túlkapásaik már annyira „gázak”, hogy már hónapok óta nem élhetünk meg saját közösségeinkben eztpukizám nélkül? Ezt valahogy senki sem emlegeti… És akkor ma feltettem ezirányú a kérdéseimet a Mensa HungarIQa nagyjából mindenben érdekelt tudortömegének, és ők ezt adták nekem, ezt a filmet, ami minden kétséget kizáróan alapmű (persze könyvben is elérhető – szorgalmi feladat, leginkább azért, mert németül van).

Először is, mint számomra kiderült, a bél csodás! Fantasztikus! Aztán jöhet a többi, az igazi bélügyi előadás: Giulia Enders ifjúsági bélügyi nagykövet rövid és általános, ámde minden igényt kielégítő ismertetője magánjellegű bélügyeinkről. Szívből kívánom minden kedves olvasómnak, hogy leljék örömüket ne csak eleikben és feleikben, de mostantól beleikben is –, mert, amint azt a fenti videóból megtudtam, a bél igenis örömforrás!

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.