Amikor azt halljuk, az evés, az étel örömforrás, viszonylag kevesünknek jut eszébe, hogy a kedves beszélő nem az étel ízében rejlő élvezeti lehetőségre gondol, hanem a szervezetünkben zajló azon hormonális folyamatokra, amelyeket az egyes ételfélék befolyásolnak. Magyarán arra, hogy bizonyos ételek – a csokoládén innen és túl is – az örömérzést nem csupán ízükkel, hanem összetételükkel is biztosítják: hatásukra a szervezetben örömhormon szabadul fel. S hogy mi mindenben rejlik a boldogság, azt épp a napokban tette közkinccsé Veresné dr. Bálint Márta dietetikus, a Semmelweis Egyetem Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének docense…

Ismert tény például, hogy a csokievés fokozott dopamintermelésre serkenti a szervezetünket, ahogyan megemelkedik a dopaminszint számos más – sokszor sokkal kevésbé egészséges, pl. drogok, alkohol és  cigaretta – ajzószer hatására is. Ám azt is tudjuk, hogy a dopaminszint emelkedés nem egy stabil dolog, inkább csak pillanatnyi jutalomérzést jelent, és a visszaesését követően nagy valószínűséggel hamar újra hiányérzetünk támad majd. A tartós öröm forrása valójában az endorfin, amelynek „termelési kapacitásait” eddig úgy hittük, kizárólag sporttal és aktív szerelemmel tudjuk „bővíteni”, és most kiderült, hogy nem is!

Az általunk elfogyasztott ételek fent felsorolt közvetlen hatásain túl szükséges lehet bizonyos „anyagi” feltételeket is megteremteni a szervezetünkben ahhoz, hogy az örömérzés biokémiai szempontból is biztosított legyen, és ehhez nem elegendő alkalmi újra és újra örömforráshoz juttatni receptorainkat, hanem be kell szereznünk a megfelelő aminosavakat, zsírsavakat, szénhidrátokat és egyéb anyagokat is.

Fehérje mint örömforrás?

Annak érdekében például, hogy az ingerületátvitel az idegrendszerben megfelelő hatékonysággal működjön, szükségünk van bizonyos esszenciális aminosavra (olyan aminosav, amelyet nem tud előállítani a szervezet, hanem kívülről kell bevinnünk), amelyet triptofánnak neveznek. A triptofán cinkkel párosulva a szerotonin (a dopamin és az endorfin is ide tartozik) képzésében nélkülözhetetlen anyag, amely többek között az egészséges alváshoz és a depresszió megelőzéséhez is hozzájárulhat.

Elsődleges triptofánforrásként általában az állati fehérjeforrásokat emlegetik, szerencsére vannak növényi forrásai is. Ilyenek például az olajos magvak (diófélék, tökmag, szezámmag, napraforgómag, földimogyoró), a hüvelyesek (szója, babfélék, lencse) és egyes gabonák (zab, zabpehely, búzaliszt). Cinket szintén találunk a hüvelyesekben és az olajos magvakban, így a jókedvtől egészen biztosan nem választhat el bennünket a növényi étrend.

Miért élvezzük a cukrot?

A szénhidrátokat gyakran emlegetik mumusként bizonyos önjelölt táplálkozási tanácsadók (amilyen amúgy e pillanatban én is vagyok tulajdonképpen), ám azt elfelejtik megemlíteni, hogy az agysejtek bizony csak cukrot esznek, és hogy végül még a leglassabb szénhidrátok is cukorként végzik a szervezetben mire felszívódnak, függetlenül attól, hogy kristálycukrot, almát, répát vagy rozskenyeret ettünk-e. A kérdés csak az, hogy időben mennyire elnyújtva zajlik ez le.

Ideális esetben a napi energiabevitelünk jó 50%-át a szénhidrátoknak kellene kitennie.

A tésztafélék, a burgonya, a kenyér és egyéb pékáru, valamint a gabonafélék egyaránt fontos B6-vitaminforrást jelentenek, ám ugyanez a B6-vitamin koncentráltabban van jelen a teljes kiőrlésű magvakban, búzacsírában, zabpehelyben, hántolatlan rizsben. A teljes kiőrlésű gabonákban emellett más olyan, az idegrendszer egészsége szempontjából nélkülözhetetlen B-vitaminok is megtalálhatók (B1-, B3-, B6-vitamin), amelyek a rosszkedv, az étvágytalanság és a mentális problémák megelőzésében segíthetnek.

Barátunk, a zsír

Azt írja a szakember, hogy az Omega 3 zsírsavakat nem csak a szívünk és érrendszerünk védelme érdekében, valamint bizonyos, zsírban oldódó vitaminok miatt ajánlatos fogyasztani, hanem azért is, mert gyulladáscsökkentő anyagok képződnek belőle, így akár még a gyulladással járó krónikus, reumás fájdalmakat is csillapítani tudjuk általuk.

Sajnos az Omega 3 zsírsavak legjobb forrásai a zsíros tengeri halak, de azért előfordulnak az alábbi növényi eredetű táplálékokban is:

• bizonyos olajos magvakban (pl. lenmag, dió)
• növényi olajok egy részében (pl.repceolajban)
• kapszulában (habár hazánkban igazán jó minőségű Omega 3 kapszulát a dietetikusom szerint nem lehet kapni)

Fejfájásra piros bogyót szedni?

Tudta-e, hogy bizonyos bogyós gyümölcsökben az aszpirinhez hasonló, fájdalomcsillapító hatású vegyületek találhatók, ám ők sem egyedülállók a fájdalomcsillapításban. Ott vannak például a chili és társai, az erős paprikák és csípős fűszerek, amelyek szintén serkentik az endorfintermelést, akárcsak a testmozgás, és bizony maga az endorfin is egy természetes belső fájdalomcsillapító, így aztán úgy tűnik, hogy egy emberes birkapörkölttel tulajdonképpen akár hozzá is járulhatunk a krónikus ízületi fájdalmak enyhítéséhez, a teljes boldogság forrása nagy valószínűséggel pedig egy repceolajban készült, fűszeres marhaszelet lesz lenmagos zabkásával és áfonyaöntettel. Nyami!

Enyhe fájdalomcsillapító hatással rendelkezik továbbá a koffein is, és vele együtt természetesen a kávé, a tea, a kóla és a csokoládé, ám ezek ajzószerek, amik a dopaminnal machinálnak, szóval csak óvatosan! Kevesen gondolnak rá, de sokszor egyetlen pohár víz is elegendő a fejfájás csillapítására.

Forrás: Hangulatjavító és fájdalomcsillapító ételek; Semmelweis Médiasarok 2015. 06.03.