A napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő erdőfürdőnek és erdőterápiának gyakran része lehet valamilyen önkifejező művészet. Kifejezhetjük magunkat írásban, dalban, a természetben talált dolgokból készült installációkban, de akár mások versei által is.

Az önkifejező művészetek valamilyen formában nálam minden sétán megjelennek. Ennek keretében készülhetnek például a teaszertartások oltárai is, amelyek ünnepélyes hangulatot is kölcsönöznek a séta befejezésénél, a hétköznapokba való visszatérést megelőzően. A résztvevők alkotás és szépség iránti igénye teljesedhet ki abban, amikor az élményeikért cserébe maguk is ajándékot készítenek a természetnek.

Az önzetlen ajándékozás eme gesztusa örömforrás, amelynek önmagában véve is van egy stresszoldó, hormonális hatása.

A természet-művészet hagyománya

A ’80-as években útjára bocsájtott erdőfürdőzés technikájában megjelent természet felé fordulás nem egyedülálló az emberiség történelmében. Mióta ember él a Földön, azóta fordulunk ösztönösen a természet felé útmutatást, megnyugvást, a szív békéjét és válaszokat keresve.

A természetben talált motívumok megjelennek a népművészetben is: fafaragásokban, hímzésekben, festményekben. Ezekben különösen nagy szerepet kap egy-egy motívumnak a szimbolikája – pl. a tulipán az anyaméh és a termékenység szimbóluma.

De sehol máshol nem jelenik meg olyan nyilvánvalóan a természet „tanácsadó” és lelki támogató, egyéni érzelmeket kifejező szerepe, mint a népköltészetben, a népdalokban. Az ember odafordulásának hagyománya, annak ősisége a népköltészet talán legcsodálatosabb alkotásainak forrása.

A népdaloknak szintén szerves része a természet – nem is kezdődhet népdal természeti kép nélkül (ld. Leszállott a páva; Hej, Dunáról fúj a szél; Az hol én elmegyek még az fák is sírnak; A fényes nap immár lenyugodott stb.). A népköltészet kifejezéstára, legyen szó akár spirituális népköltészetről, akár érzelmi kitárulkozásról, gazdagon díszített természettől vett motívumokkal.

Ennek néhány csodálatos példáját gyűjtöttem ma össze nektek – természetmorzsákat, amelyet a hétköznapokba is magatokkal vihettek.

Az első egy csodaszarvas-történet, amelynek mélységesen mély spirituális üzenete az egységhez, az élet forrásához való visszatérés szimbóluma. A felvételen maga Bartók olvassa fel a költeményt. (Nem titok, ebből a költeményből ered a blogom neve is.)

További csodálatos példaként két, szintén Bartók-kórusművet hoztam nektek. Népdalfeldolgozások, amelyekben a mára ismeretlen népfi a magányát és a szerelmi bánatát vitte el az erdőbe.

Az Assisi Szent Ferenc (a Ferences rend alapítója) életéről szóló Zefirelli-film dalai a természetben végzett keresztény kontemplació legszebb költeményét, a naphimnuszt idézik.