A meditációról a legtöbbeknek az egy helyben ülve végzett elcsendesedés jut eszébe, amely közben nem szabad gondolkodni. Sokan ez utóbbi miatt nem is meditálnak: azt mondják, hogy nekik ez nem megy, mert folyton pörög az elméjük valamin, amitől csak még idegesebbek lesznek, hogy miért is nem áll már le. Pedig van a meditációnak számos más, szintén hatékony formája is, amelyekről ritkábban beszélnek…

A meditáció az elme csendje, amelyet nem lehet csak úgy magunkra erőszakolni. Próbáld csak ki! Amint lecsendesíted az elmédet, ha más nem, az rögtön eszedbe jut, hogy „Jé, lecsendesedett az elmém!” – és ezzel máris elillant az elme csendje, hiszen ez egy gondolat.

Az elme csendje magától jön létre azáltal, hogy a figyelem egy, az elme számára biztonságosnak tűnő tárgyat kap.

Miért fontos az, hogy biztonságos legyen? Mert az elme első és legfontosabb feladata az énvédelem. Felméri a külvilág eseményeit, osztályozza, hogy veszélyesek-e vagy nem, van-e megoldandó probléma, vagy nincsen, és ennek megfelelően megoldást keres és utasításokat ad.

A múlt tapasztalatainak osztályozása, rendezése által az elme megpróbál hatást gyakorolni a jelenre és a jövőre.

Ennélfogva a gondolkodás tárgya szinte sohasem a jelen.

Ha tehát nem sikerül kikapcsolni a gondolkodást, az nem azt jelenti, hogy nem tudsz meditálni, pusztán annyit, hogy normális vagy, tökéletesen jól működik az elméd, és ezért inkább örülni kell, hálásnak lenni, megköszönni neki a folyamatos énvédő munkáját. Az elme valójában egy nagyon szeretnivaló dolog…

Ha pedig azt szeretnéd, hogy lecsendesedjen, de nem váltak be az eddig próbált módszerek, fontold meg más technikák használatát! Ha pl. eddig ülőmeditáció közben végzett koncentrációs gyakorlatokkal próbálkoztál, de nem segített, válassz egy mozgásmeditációs vagy kontemplatív technikát! Ezekről írok most néhány szóban – a meditáció formáiról.

1. Koncentráció

Számos, napjainkban ismert és alkalmazott relaxációs és meditációs technika tartalmaz olyan elemeket, amelyek inkább a befelé fordulást és a koncentrációt segítik. Ilyenkor a figyelem egyetlen dologra irányul, azon igyekszünk ott tartani (pl. légzés, mantra, gyertyaláng, mandala vagy jantra nézése, belső fényre és hangra történő meditáció stb.).

Az ilyen gyakorlás közben az elme gyakran elkalandozik, ami teljesen rendben van. Pusztán annyi a dolgunk, hogy amikor észrevesszük, visszavezetjük a figyelmünket a gyakorlás tárgyára.

Ha épp valamilyen megoldandó feladat, probléma foglalkoztat minket, hajlamosabbak vagyunk erre a rágódásra, a gondolataink körbe-körbe járnak, újra és újra visszatérnek egy adott témára. Ilyenkor nehéz és érzelmileg megterhelő lehet a meditáció, néha egyenesen fárasztó. Ugyanakkor a mozdulatlan testhelyzetben végzett koncentrációs gyakorlatok szinte pótolhatatlanok a fejlődés szempontjából, ezért időről-időre érdemes visszatérni rá.

2. Mozgás- és hangmeditáció

Szintén széles körben ismertek azok a gyakorlási formák, amikor a légzést, illetve a figyelem befelé irányítását valamilyen mozgással kötjük össze. Ilyen mozgásformák lehetnek egyes harcművészeti irányzatok (pl. tai chi, vyayam) is, bizonyos mozgással kombinált légzéstechnikák (pl. a seon yu, azaz zen légzés és a csikung) valamint a jóga hagyományából az ászanagyakorlás.

A mozgásmeditáció további formái lehetnek a révüléses és szakrális táncok, a táncmeditációk, de alapvetően ide sorolható minden olyan testgyakorlás, amely a testérzetek megfigyelésével, légzésszinkronnal, illetve teljes koncentrációval történik.

A mozgásmeditációs gyakorlatok folyamatos munkát adnak az elmének, ezáltal könnyebb elengedni a rágódást, megérkezhetünk általuk a jelen pillanatba. Éppen ezért fantasztikusan jó előkészítői lehetnek egy ülőmeditációs gyakorlatnak.

Hasonló figyelemelterelő hatása lehet a zenélésnek – pl. éneklésnek – is, feltéve, és ha ezt meditáció céljával vagy valamely szakrális céllal és teljes figyelemmel végezzük.

3. Kontemplációs gyakorlatok

Kevésbé ismertek azok a technikák, de szintén ott vannak a legtöbb irányzatban, amelyek úgynevezett kontemplációs gyakorlatok, noha sokszor lényegesen hatékonyabban alkalmazhatók az elme lecsendesítésére, megnyugtatásra, a stressz oldására. A kontempláció, más néven szemlélődés, az egy dologra való fókuszálás helyett a figyelem és az érzékelés kiterjesztését jelenti: egyszerre minél több dolgot észlelni minél több érzékszervvel. Lehetőleg az adott pillanatban történő és érzékelhető összes dologra való koncentráció egyszerre.

Ilyenkor a világot szemlélem magam körül, és benne önmagamat.

A kontemplációs gyakorlatok szintén végezhetők egy helyben ülve, ilyenek például a mindfullnesstechnikák szemlélődő gyakorlatai vagy a keresztény kontempláció, de ma már létezik a szemlélődésnek egy „klinikai” változata is, a shinrin yoku, azaz erdőfürdőzés.

Az erdőfürdő tárgya a természet, az élővilág, a hozzá való viszonyunk, a kapcsolat és a szépség, a csodálat és az ezekből fakadó öröm megélése pillanatról pillanatra, annak teljességében. Ez az élmény az alapvetően másra való koncentrációs, energetikai és testi-lelki és spirituális gyakorlatok által nem biztos, hogy megtapasztalható. De nem is kizárt…

A kontemplációs gyakorlatoknak egyébként közös vonása az életöröm, a világra való rácsodálkozás, az együttérzés és a szeretet mint hatás megjelenése. Kicsit olyan, mintha ilyenkor a szívünkkel átölelnénk a világot…

+1. A hétköznapi élet

Aki jó ideje foglalkozik meditációval, már tudja, hogy kontemplációs és koncentrációs gyakorlat lehet egyébként a mosogatás vagy bármilyen más munkavégzés, hétköznapi tevékenység is, és idővel talán még a vitatkozás is meditációvá válthat… De ez már igazán olyasmi, amiről nem írni érdemes, hanem elérni – sok-sok gyakorlás által 😉