„Nem eszel húst? Akkor mit eszel?” – Össze sem tudom már számolni, hányszor hallottam ezt az elkerekedett szemekkel, szörnyülködve elméltatlankodott két mondatot abban a 8 évben, amíg vegetáriánus voltam. Annak érdekében, hogy kicsit eloszlassam a vegetáriánus táplálkozás körüli általános magyar tudatlanságot, összegyűjtöttem gyorsan néhány súlyos tévedést. Bevallom, titkon abban reménykedem, hogy az írásom nyomán alkalmasint kedvet kapnak a szakácsok és a „köz” is valami új, izgalmas és húsmentes recepthez.

A fenti kérdésre viszonylag hamar kialakult a nagyon hatékony és rövid válaszom, amely aztán mindig ugyanaz is maradt: minden mást. És amikor ezt mondom, azt tényleg komolyan is gondolom, a „minden” és a „mást” részt is. „Minden”, mert hihetetlenül változatos és gazdag a vegetáriánus ételválaszték, és amíg húsevő voltam, fogalmam sem volt róla, hogy mennyi mindent nem eszem mennyi mindennel, pedig megtehetném, és hogy mennyire unalmasan étkezem! És a „más” rész? Azt hiszem, éppen e körül van a legtöbb tévhit, úgyhogy sorolom is, hogy mik azok, amiktől eltérő dolgokat szerettem enni vegetáriánusként:

1. Hús nélkül nem lehet jóllakni

Ez egy tévhit. A jóllakottság érzése a tudomány mai állása szerint alapvetően két tényező, a gyomor és a belek teltségének érzetének és a vércukorszint függvénye. Alapvetően az éhségérzetet az alacsony vércukorszint generálja, míg a telt pocakért az elfogyasztott étel térfogata felelős, és ebben pedig a rostok a legjobb barátaink, amelyek köztudattan a zöldségekben és a teljes kiőrlésű gabonában fordulnak elő nagy mennyiségben. Tehát aki jól akar lakni, az ne húst egyen, hanem rostot és szénhidrátot!

Más kérdés, hogy a szénhidrátok közül sem mindegy, hogy milyet, a gyorsan bomló és felszívódó egyszerű szénhidrátok ugyanis hirtelen megdobják a vércukorszintet, amely azután ugyanolyan hirtelen vissza is zuhan, és ismét éhséget jelez majd a berendezés, ezért válasszunk lassú, összetett szénhidrátokat, például – eh, igen, már megint ezek  – rostgazdag zöldségeket és teljes kiőrlésű gabonát!

2. A hal vegetáriánus étel

Legjobb tudomásom szerint a hal meglehetősen állat, és nem a jó, bulizós kamasz értelemben. Állatok között is afféle gerinccel és vérkeringéssel rendelkező fajta, ennélfogva egyetlen igazi vegetáriánus sem eszi meg, mert húsa egy magunkfajta összetett jelenség teteme, amelynek elfogyasztásához az állatot el kell pusztítani.

Persze sokan és sokfélén húzzák meg a „vegaságot” a „nem-vegaságtól” elválasztó vonalat, de azt hiszem, abban mindannyian egyet kell, hogy értsünk, hogy a hal, a sáska és a rák nem növények, hanem állatok. Meglehet, hogy növényevők, tehát ilyen értelemben a marha meg egy jól megtermett busa is lehet vegetáriánus, de csak addig, amíg él. Ételkorában már egyetlen állat sem vegetáriánus.

A tojás ennél kicsit fogósabb kérdés: nehéz eldöntetni, hogy leölt állat-e, vagy csak egy afféle potenciál, megtermékenyítetlen petesejt az, amit ebben a formában megeszünk. Éppen ezért a tojás sokkal inkább tekinthető – szerintem – határesetnek, mint a hal vagy a sáska.

Határeset lehetne továbbá az ujjunkból szeleteléskor levágott darab és a vele együtt ételünkbe cseppent vér, valamint a hajszál és a köröm is, de ezeket szerintem senki, még az igazi, hithű húsevők sem látnák szívesen a levesben.

3. A vegetáriánusok csak salátát esznek

Bizonyára van olyan, de ők inkább a nyerskosztosok, szerintem. A vegetáriánus ember éppen annyira szereti a finom, ízes és MELEG(!!!) ételeket, mint bárki más, a „rendes emberek”, csak éppen nem tesz bele állati maradványokat. Éppen úgy megfőzik az ételt, ízesítik hagymával, olajjal, illatos fűszerekkel, talán még sokkal gazdagabban is használják azokat, mint a magyar konyha húsevői, mert amíg megtanulnak vegetáriánus ételeket főzni, kénytelenek tanulmányozni a közel- és távol-keleti konyha izgalmas – és fűszeres – ételeit, ételkészítési eljárásait.

4. A vegetáriánus ételek ízetlenek és unalmasak

Erről már írtam ugyan a 3. pontban pár szót, de szeretném kiegészíteni a fentieket azzal, hogy bizony rászorul a vegetáriánus, hogy megtanuljon olyan ételeket is elkészíteni, amelyek húsevőként soha meg sem fordultak a fejében, mert kisgyermekkora óta a rántott csirke krumplipürcsivel volt a gasztronómiai élmény netovábbja. Megjegyzem, ezt még ma is meg tudom érteni, mert a rántott csirke nagyon finom, de amikor először ettem tofut kapros-tejfölös bundában vagy sütőtököt gyömbéres-mézes sült paprikával és mazsolás barna rizzsel, meglepően könnyedén és hosszú időre megfeledkeztem a bundás szárnyas sós-olajos-omlós ízéről.

5. A vegetáriánusokat állandóan tejtermékkel kell etetni, mert kell nekik a fehérje

Emlékszem, amikor először mentem el reggelit vásárolni a zen tanítómnak és szerzeteseinek, én is ebben a jószándékú tévhitben éltem, és bevásároltam néhány termetes túrós batyut joghurttal. Később, amikor kicsit áttanulmányoztam például a makrobiotikus táplálkozás néhány rövid tippjét, és elolvastam kereken kettő cikket, már tudtam, hogy a vegetáriánus ember elsődleges fehérjeforrása nem a tej, és nem is a tojás, hanem a gabonafélék és a hüvelyesek.

Valójában az a helyzet, hogy a vegáknak egy jelentős része egyáltalán nem rajong a tejtermékekért. Egyszerűen egy idő után nem is esik jól nekik ez a sok egyértelmű zsír és fehérje, és bizony akad, aki egy idő után nem is bontja jól ezeket. Egyetlen emberfiának sem tenne jót egy 200 g-os gomolyát sütve betúrni, ellenben sokkal könnyebbnek, egészségesebbnek érezhetjük magunkat, ha csak afféle ízesítőként, érdekességként, elvétve potyogtatjuk a sajtot az ételbe. Mondjuk ez nyilván ízlés és emésztőrendszer kérdése is, de a tévhit eloszlatása érdekében inkább gyorsan fel is töltök ide egy nagyon egyértelmű tányért a vegetáriánusok által fogyasztandó ételféleségek megfelelő arányáról:

Az egyes ételfélék aránya a helyesen összeállított vegetáriánus étrendben: 30% gabona, 25% gyökérféle és más zöldségek, 20% hüvelyes (alkalmasint ehelyett jöhet a tejtermék), 10-15% gyümölcs (a tökfélék, például uborka, cukkini és a paprika meg a paradicsom is ide sorolandók), és 5-10% zsiradék (olajos magvak, olajok).

6. A vegetáriánusok ugyanazt szeretik, amit a húsevők, csak sajtból meg szójából

Ez az állítás mérsékelten igaz ugyan, mert valóban bármiből lehet vegetáriánus verziót készíteni – kivéve talán a füstölt szalonnát –, de azt is tudnunk kell, hogy idővel megeshet, hogy egészen megváltozik az az ízvilág, amelyet korábban előnyben részesített a vegetáriánussá vetemedett egyén. Felfedezvén újabb ízeket az új egyszerűen feledteti velük a régi kedvenceiket. (A hűtlenek, hah?!;) )

Az sem biztos, hogy a húst szójával vagy szejtánnal (gabonafehérjéből készített, ízetlen álhús) pótolja a „vega”. A brassóit valóban tofuból érdemes összerakni, és tényleg jobban hasonlít a töltött paprika az eredetire, ha szójával csináljuk, de a töltött káposztát én például gombával és hajdinával készítettem, nyoma sem volt benne a tofunak, a székelykáposztát árpagyönggyel és padlizsánnal üdítettem fel. Fasírtot gyarkorlatilag bármilyen zöldségből és gabonaféléből készíthetünk, nálam a hajdina volt a nyerő, no meg a mennyei falafel, a csilis babba pedig nem tettem semmit, csak babot. A Jókai bablevesben a füstölt íz gabonakolbász helyett füstölt sajttal vagy szezámolajjal is pótolható.

De ami még fontosabb: olyasmit is főznek a vegák, amiről a húsevők álmukban sem gondolták, hogy létezik, ezért aztán lassan ritka, elfelejtett kuriózummá válik a töltött káposzta meg a füstös bableves húsmentes verziója.

7. A rántott sajt / rántott gomba / rántott karfiol finom vegetáriánus ételek

Határozottan nem. Többnyire herótunk van tőle, de tényleg! Annál is inkább, mert ha Magyarországon vagy vega, akárhová mész el sarki kifőzdébe vagy középkategóriás étterembe, mindenhol ezt dugják az orrod alá mint egyetlen lehetséges alternatívát. Ez már így meglehetősen unalmasan hangzik, igaz? Nem is beszélve arról, hogy baromi egészségtelen állandóan olajban sült kaját enni!

Meg aztán ez nem úgy van ám a vegáéknál, mint a húsevőknél, hogy a rántott hús a vasárnapi meg az ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke! Aki a színes, gazdag és természetes vegetáriánus ízekhez szokott, az csak alkalmanként kíván rá – esetleg, ha egyáltalán eszébe jut – egy-egy ilyen hagyományosan ünnepiként tisztelt ízre.

Tovább rontja a rántott vackok helyzetét az a tény, hogy a vegák nagy része egészségtudatos életmódra törekszik, ezért ódzkodik mindenféle fritőzös-szabadgyökös gasztrobűncselekménytől, a magas zsírtartalmú, túlsózott, túlfinomított és általában egészségtelennek tartott ételektől.

8. A vegetáriánusok zöld köretet akarnak a főfogásukhoz. Vagy salátát. Vagy grillezett zöldséget.

Mind közül a leginkább jó szándékú, egyszersmind a legbugyutább tévedés, amely mögött tényleg felsejlik némi fantáziátlan igyekezet, ám az nem jut eszébe az étlapok megálmodóinak, hogy a vegetáriánusok ebben az esetben kb. köretet ennének körettel, mert náluk a gabona vagy a zöldség maga a főfogás. Nem, nem a grillezett sajt! Azok a jószándékú séfek és étteremtulajok, akik a grillezett gomolyát párolt zöldséggel vagy salátaágyon kínálva szeretnék boldoggá tenni vegetáriánus vendégeiket, bizony csúfos kudarcot fognak vallani, mert egyetlen vegetáriánust sem ismerek, aki örülne ennek a hatalmas, zsíros, nyammogós tehéntejcsomónak a tányérján. Pláne nem salátával. Enne inkább valami meleget, rághatót, valami olyasmit, aminek íze és állaga van! A grillezett füstölt mozzarellánál vagy grillezett gomolyánál ízetlenebb, unalmasabb és tápanyagok szempontjából értéktelenebb vegetáriánus ételt el sem tudok képzeli! (Hacsak elő nem vesszük a korábban már említett rántott sajtot…)

Ugyanúgy nem pálya a bő olajban takonnyá áztatott, fellengzősen „grillezettnek” csúfolt vegyes zöldség sem, amely jobb esetben valóban grillen sül, és még jobb esetben előfordul benne mondjuk répa is, nem csak gomba, padlizsán, hagyma meg paprika.

Nem, akkor sem pálya, ha szezámmagot tesznek rá! Egyszerűen azért nem, mert ez az étel a vegák számára nem köret, hanem főétel, amely mellé, ha íze lenne (de nincs), és nem tocsogna az olajban, valószínűleg rizst rendelnének köretnek.

Le a grillzöldséggel és gomolyával! Helyettük álljon itt egy örök emlék: az első kreatív éttermi vegetáriánus ebédem, amelyet egy üzleti utam során Amszterdamban varázsolt elém egy séf személyesen magyarázva, mit is eszem: céklakrokett, hozzá árpagyöngy illatos sajtmártásban és ropogósra párolt zöld spárga. Százszor próbáltam utánacsinálni, de sohasem sikerült 😀

+1 Az olasz éttermek által okozott örök csalódás

Minden alkalommal, amikor belépek egy olasz étterembe, csalódást okoz számomra azt látni, hogy a húsételeik milyen gazdagok zöldségben, ízekben és kreatív variációkban, de amikor a vegetáriánus receptekre kerül a sor, kiverik az ember szemét egy ostoba sajtmártással, jobb esetben tejszínes spenóttal vagy üres paradicsomszósszal. Szegény vega ott ül, körülötte mindenki cukkinis, répás, illatos zöldbabos, brokkolis és padlizsános tésztákat majszol pestósan meg tejszínesen, paradicsomszószosan vagy csak olívaolajosan, pizzafeltétként juhtúróval gazdagított zöldségkölteményeket esznek, neki meg marad a négysajtos pizza (Istenem, már megint a tejtermék!) meg az ízetlen „gomba, kukorica, zöldborsó, sajt”-kombó, amit már az első szó után fintorogva könnyezek meg, előre. Pedig csak annyi volna a feladat, hogy nem teszi bele a húst a szószba! Nem az, hogy nem tesznek bele semmit!

Szerencsére zöldséges rizottóra mindig van remény, és ma már létezik a Vapiano is (akiktől most pénzt kéne kérnem), no meg végső esetben vár rám a dzsóker kívánságpizza… Az jó cucc, és ma már árulják itt gluténmentesen is! (Oda afféle halmozottan hátrányos helyzetű, Taigetosz-pozitív státuszban járok titokban gluténmentes vegapizzát enni.)

Szeretnéd kipróbálni ingyen?

Ha kíváncsi vagy, milyen egy vezetett erdőfürdőélmény, letöltheted az ingyenes érzékek felébresztése meditációs hanganyagot.