A föld szép, nagy és kerek, az ember pedig – mintegy engedelmeskedve az isteni parancsnak – szaporodott és szokasodott rajta, betöltötte azt különböző, sokszor csodálatos, néha pedig rettenetes kultúráival, tradíciókkal a művészet minden területén, beleértve a konyhaművészetet is. Óvakodnék bármit is haszontalan barbár szokásként megbélyegezni, ám sokszor az, amelyik az egyik kultúra számára normális és elfogadott, egy másik közösségben döbbenet, undor, felháborodás tárgyát képezi.

Azt már mindannyian tudjuk, hogy van, ahol kutyát, macskát meg nyers halat esznek, máshol meg bikaviadalokat rendeznek meg bikafuttatást, ami feltehetőleg a bikának nem olyan nagy öröm, mint a közönségnek, nálunk meg libát tömnek, és a böllér keze és szúrószerszáma által hullik a megkergetett disznó vére, ami az állatvédők szerint szintén nem baba, és a világtörténelemben, no meg napjaink Európájában is ismeretes az állatkínzás számtalan formája. Tulajdonképpen elmondható, az európai tradíció éppúgy tele van az állatokkal szemben elkövetett, megdöbbentően „barbár” kegyetlenkedésekkel, mint a világ bármely más országa. Vajon az emberi társadalmak és nemzetközi kapcsolatok fejlődése határt szabhat-e az általános morális elveket esetleg sértő évszádos tradícióknak? Van-e jogunk ilyen mélyen beavatkozni az egyes kulturális és gasztronómiai szokásaikba?

Ami bizonyos: aki az alábbi videókat megnézi, nagy valószínűséggel nem generál majd „turisztikai keresletet” a helyi ételspecialitások iránt.

Élve tépik ki a kacsa máját egy finom pástétomért

Hogy miért írok most erről? A múlt héten nyaralni voltam. Nem akárhol jártam: egyenesen Bordeaux-ba utaztam a Kedvessel, aki mostanában hol Kedves, hol kevésbé, s ezzel az úttal gyógyítgattuk kapcsolatunkat, ami bár külső szemlélő számára labilisnak tűnhet emiatt, számomra is megdöbbentő stabilitást mutat, amikor a hétköznapi párkapcsolati egopolírozás helyett végre arra is sor kerül, hogy az elménket lecsendesítve a szívek szavára hallgatunk. Nagy bajkeverő az elme, ha szava sokszor fontos is, én mondom, sok bajt csinál a gőgje, félelmei, no meg a kis ostoba ítéletek, amelyre az ember méltatlanul büszke, s definiálni hajlik általuk önmagát és értékeit! No de elég a szerelmi filozófiából, térjünk a lényegre: tudtátok, hogy a franciák évszádokon keresztül élve tépték ki a kacsa máját, hogy pástétomot csináljanak belőle? Fincsi, mi?

Videó egy bordeux-i belvárosi vurstliból. Nnem tudom, miért gondolják, hogy ilyen sebességnél jó eséllyel indul egy négyéves egy gumikacsa kifogásáért, de ha kacsa lennék, tuti így futnék, ha élve akarnák kitépni a májamat…

Laci barátomnak, aki számos más jó tulajdonsága mellett igen nagy gourmand és nem mellesleg a végtelenül cuki, 9 hónapos keresztfiam édesapja, szülinapja alkalmából szerettem volna valami nagyon fincsit leemelni egy francia csemegepolcról, ám a bizonytalanság, hogy az élvemájkitépést vajon ma is engedélyezik-e, elrettentette kezemet a pástétom megvásárlásától. Én magam ugyan a saját szememmel, élőben nem láttam ilyen műveletet, csak a Kedves emlegette fel, és sajnos nem tette hozzá, hogy vajon az állatvédők odatettek-e már ennek a műveletnek a 21. században.

6 élve felfalt állat a világból

Nem viccelek: a világ különböző pontjain nyersen, de nem ám darálva, mint a tatárbifsztek, hanem élve, lélegezve, esetleg még mozogva kerülhet az asztalunkra tengeri sün, hal és polip, nyüves sajt, kobra és béka.

Kutyavágás egy étterem udvarán

Utolsó „étvágygerjesztő” – akár szereti valaki a kutyákat mint házikedvencet, akár nem, azt hiszem, kevés európai embernek támadhat kedve egy ilyen „ínycsiklandozó” fogáshoz a lenti videó láttán. Nem tudom, mennyire tekinthető a felvétel hitelesnek, hatásosnak kétség kívül nevezhető…

Szerencsére van más választásunk, nem kell odamennünk, hogy ítéletet mondhassunk a helyi kultúra felett, akad ezekben az országokban is más látnivaló, de elgondolkodtató, hogy vajon meddig tekinthető emberségesnek egy-egy ilyen ízletes fogás elkészítése. Én magam odabízom, kinek-kinek maga mértéke szerint hol van a jóérzés határa a húsfogyasztásban…

***

További cikk állatvédelem és húsfogyasztás témában: Terítéken a boldog csirke