2020 szeptemberében úgy döntöttem, hogy a járvány újabb hullámának és az asztrológiai támogatottságnak engedve ismét valamiféle befelé fordulásra adom a fejem, és egy 21 napos minielvonulásba kezdtem. Ez a tapasztalat bőven túl volt számomra mindenen, ami hétköznapi…

Hosszú utat jártam be mind hétköznapi emberként, mind spirituális gyakorlóként, míg visszataláltam a természethez, és erdőfürdő-vezető lettem. Az első év módszeres erdőfürdőzés és erdőfürdő-vezetés után beiratkoztam egy táltosiskolába, hogy az erdőfürdő gyökereivel és a természetvallásokkal mélyebben is megismerkedjek, és végül egy afféle táltosfesztivál lett a forrása annak a döntésemnek – sokkal inkább hívásnak nevezném –, hogy szeretnék kicsit kivonulni a természetbe, közelebb kerülni az erdei élet lehetőségéhez.

Ezt a jelenlegi életmódom fenntartása mellett úgy láttam jónak megvalósítani, hogy egy hónapig minden egyes nap három és fél órát kint töltöttem egy úgynevezett ülőhelygyakorlaton vagy erdőfürdőzésen. Az erdőfürdő-gyakorlatról nyilvános naplót vezettem, és szívesen fogadtam bárkit bármelyik napon, aki csatlakozott hozzám.

Az eredeti terv az egy hónap során sokat változott, formálódott a helyzettől és a látogatóktól függően, és a mai napon véget ért. Az általam vezetett erdőfürdőket és az előre kijelölt pihenőnapokat (amelyek közül talán mindössze egyet tartottam meg úgy, hogy nem jártam kint a természetben) leszámítva összesen 21 alkalommal üldögéltem a 3 kiválasztott ülőhelyem valamelyikén, miközben csodálatos békével és élményekkel gazdagodtam…

Nyugalom, belső bőség és békesség

Esténként, amikor a csendesülést követően hazafelé vettem az irányt, valamiféle mély belső békességet vettem észre magamban. Olyasféle belső bőséget, amelyben simán elfért az, hogy ledudáljanak vagy akadályozzanak. Észrevettem ugyan a máskor talán ijesztő vagy feszültséget okozó szituációkat, de ezúttal még csak meg sem érintettek. Egyszerűen nem volt rá szükség, hogy megnyugtassam magam, mert a békesség és a nyugalom mintha csak felerősödött volna bennem ezekben a helyzetekben.

Szeretet

Valamiféle új, forró szeretetfélét ismertem meg a szívemben – olyan érzés, mintha égne, izzana a mellkasom, de nem a rossz értelemben. Tehát nem mintha elégne, hanem mintha felmelegítene körülöttem mindent: embereket, növényeket és állatokat, Földet és eget, akár a köveket… Ez egy nagyon szép érzés volt, egészen éntelen.

Függetlenség

A természetbe való kivonulásommal egy időben bizony egy elválási folyamat is lezajlott: véget ért az életemben egy kapcsolat egy számomra fontosnak tűnő emberrel. Valakivel, aki az elmúlt hónapokban minden nap velem volt.

Ebben az elválási folyamatban figyeltem meg, hogy a természetben töltött idő minden alkalommal eltüntette a szívemből a sóvárgást, a vágyakozást, hogy visszatérjek. Mi több, még azt az igényemet is, hogy figyeljenek rám, valaki törődjön velem vagy csillapítsa a magányomat. Egyszerűen amíg az erdőben voltam, és utána is, teljesen lényegtelenné vált, hogy éppen van-e, aki gondol rám, akinek megismerhetem a világát, vagy épp feltárhatom neki a sajátomat, teljesnek és egésznek éreztem magam más emberek társasága nélkül is. Az emberi közösség, a valahová tartozás ajándékká, egy lehetőséggé vált a szükségesség helyett.

Egység

Voltak pillanatok, amikor már-már azt éltem meg, hogy eggyé válok valami nálam sokkal nagyobbal, megszűnt a különállás élménye, a természet része lehettem. Talán éppen ez ajándékozott meg a szeretet, a békesség és a függetlenség élményével: hogy valahová mindenképpen tartozom, és ez sokkal nagyobb, mint bármely emberi kapcsolat, habár nem tagadom, hogy az emberi kapcsolatok ettől függetlenül nagyon fontosak.

Közösség

Nagyon jó érzés volt, hogy akadtak látogatóim is az üldögélés során. Ismeretlenek és ismerősök, régiek és újak jöttek, barátságok szövődtek, és erdőfürdőséták kerekedtek mellettük, egytől-egyig csodálatosak, amelyekért hálás vagyok.

Frissesség

Észrevettem, hogy a gyakorlat ideje alatt az alvásigényem jelentősen lecsökkent. Az első hét után 7, utána már csak 5-6 órát aludtam. Sohasem voltam álmos éjfél előtt, és sohasem keltem ébresztőórára, hanem egyszerűen kipattant a szemem 7-kor, majd egyre inkább 6 óra felé. Ez a tapasztalat nagyon meglepett, és fantasztikus lehetőségnek tartom arra, hogy a napjaimat még tartalmasabbá tegyem.

Életmód és fiatalság

A gyakorlat ideje alatt egy kicsit életmódot is változtattam: az eddigi gluténmentes-vegán étrendről elkezdtem átállni a nyers étrendre egy 7 napos lúgosító léböjt segítségével, amikor jobbára csak frissen centrifugált gyümölcs- és zöldségleveket ittam, majd a 7. napot követően nyers ételeket igyekeztem fogyasztani. Sok erőt és kitartást adott a nehéz percekben a természet nyugalma, és azt is észrevettem, hogy ha nem mászkálok, csak ülök a természetben, az éhségérzetem is csökken a friss levegőn.

További érdekesség számomra a gyűjtögetés, az ehető vad növények iránti kíváncsiságom felébredése – sajnos nagy tanfolyamfaló vagyok, ezért erre a témára csak tavasszal tudok visszatérni, hogy tanulmányozzam, de bizony felvettem a listámra.

Amit még észrevettem, hogy a ráncaim – már az a kevéske, ami így 40 körül akad rajtam – kisimultak (a fenti kép rólam egyébként a gyakorlat elején készült, szóval az nem a végeredményt mutatja), a bőröm tisztábbá és fiatalabbá vált, a hangulatom élénkebb, tetterő, kreativitás és lelkesedés hatja át a mindennapjaimat. Motiváltabb és örömtelibb lett az életem.

Hogyan tovább?

Eltelt egy hónap, és megerősödtem néhány dologban, megbizonyosodtam. Az egyik ilyen dolog az, hogy a természetben töltött idő valóban segít. Hiszem, hogy nagy szüksége volna rá mindenkinek, aki a civilizáció mókuskerekében él, mert amellett, hogy megnyugtat, együttérzésre és biztonságérzetre is tanít. Éppen ezért folytatni fogom a rendszeres gyakorlást: a meghirdetett egyedi, tematikus séták mellett minden héten lesz hétköznap is egy nyilvános erdőfürdőséta Budapesten, valószínűleg csütörtök esténként a Normafánál. Így bárkinek lesz lehetősége csatlakozni, kipihenni magát az egész heti munka közben és után.

Emellett én magam is folytatni fogom az erdei csendesülés gyakorlatát a Margit-szigeti helyemen hetente kétszer, és természetesen bármikor máskor is, amikor csak megtehetem.

Szeretnék továbbá részt venni egy látomáskeresésen, esetleg 1-2 napos túlélőgyakorlatokon a természetben, és egy vadonbeli elsősegély-tanfolyamon is, úgyhogy ha bárki tud ilyesmi ajánlani, azt szívesen fogadom.

Ha szeretnéd megtekinteni a 21 napos gyakorlat teljes naplóját, minden bejegyzéssel, a bloghoz tartozó Facebook-oldal „Találkozó és csendesülés…” című események alatt találod meg.